Angol cocker spániel betegségeik

Örökletes betegségek:

Örökletes vesebetegség - FN

Az örökletes vesebetegséget (FN) különbözőképpen szokták nevezni: veseelégtelenség, végzetes vesebetegség, fiatalkori nephropathy, vesekéreg hypoplasia, örökletes vesegyulladás (HN), autoszomatikus örökletes lappangó nephropathy (AHRN) a kutyáknál.

Az FN betegség egy fiatalkori végzetes veseelégtelenség, amelyet a cocker spániel fajtáknál világszerte már évtizedek óta felismertek. Az FN által okozott vesebetegség kivétel nélkül progresszív és halásos kimenetelű. A betegség előrehaladási sebessége azonban a megfigyelt beteg kutyáknál egyes esetekben gyorsabb, másoknál lassúbb. Az FN hordozó kutyák általában 6 hónapos és 2 éves koruk között betegszenek meg mindkét vese esetleges, némely esetben nagyon gyors tönkremenetelével. A korai klinikai tünetek ugyanolyanok, mint a bármely más ok okozta krónikus vesebaj esetén. Ezek a túlzott vízfogyasztás, túl nagy mennyiségű vizelet, kisebb ütemű növekedés, vagy súlycsökkenés, rossz minőségű szőrzet, csökkent étvágy és hányinger. A vizelet tartós, magas fehérjeszintje a fiatal spánieleknél a leggyakrabban az FN következménye. A betegség korai szakaszában a diagnózis felállítása nehéz.

Végleges klinikai diagnózist sokáig csak a halál utáni vese szövetvizsgálat adhatott. Az FN genetikai teszt azonnal megoldja ezt a problémát, mivel az FN génmutáció jelenlétét egy DNA minta vizsgálatával végzik.
Ez az eredmény a tulajdonosnak azonnali diagnosztikai tájékoztatást nyújt és segítséget ad a beteg kutyával kapcsolatos teendőkben és a tenyészési stratégiára vonatkozó döntéshozatalában. A teszt kimutatja a betegség hordozóit is és igazolja azokat a kutyákat, amelyek genetikailag tiszták.
Az FN a spánielek esetében is autoszomatikus lappangó módon öröklődik. Ez azt jelenti, hogy az FN betegségért felelős génmutáció egy autoszómán (azaz, egy olyan kromoszómán, amely nem nemi kromoszóma) helyezkedik el és az FN betegség akkor fordul elő, ha a génmutációt mind az anya, mind pedig az apa továbbadja az utódnak.

 Az FN teszt lehetséges eredményei:

-N = Normal (Tiszta): Homozigóta a tiszta génösszetételre, így soha nem fejlődik ki a betegség.

 -C = Carrier (Hordozó): Hordoz egy betegség gént, de soha nem fejlődik ki a betegség.

 -A = Affected (Beteg): Homozigóta a beteg génösszetételre, és a betegség kifejlődik.

PRA - Progresszív Retina Atrófia

Maga a fogalom a retina megállíthatatlan tönkremenetelét / elhalását jelenti.

A PRA a kutya (és a macska) szemének egyik legfontosabb örökletes megbetegedése. Több kutyafajtánál - így a bobtailnál is - igen elterjedt. Ebben a betegségben autoszomális recesszív öröklõdése folytán úgy kanok mint szukák is szenvedhetnek. Másrészt vannak az ún. „génhordozók”, akik maguk egészségesek. Az érintett állatok a PRA-ra nézve homozigóták, amikor is a betegség csak bizonyos kortól jelentkezik.

A PRA a szem legbelsõ rétegét, a retinát érinti, ahol a látás szempontjából igen fontos idegcellák helyezkednek el. Itt különbséget teszünk a nappali látáshoz szükséges csapok és az éjszakai látáshoz szükséges pálcák között. A PRA a pálcák lassú elhalásával kezdõdik, majd a csapok tönkremenetele következik. Az érintett kutyák ezért elõször jellemzõen elveszítik az éjszakai látási képességüket majd ehhez csatlakozva a nappali látás képességét. A PRA minden esetben mindkét szem teljes megvakulásához vezet.

A PRA a kutya különbözõ életszakaszaiban jelentkezhet, durván 3 formát különböztethetünk meg:
A korai formánál 6 hónapos korban kezdõdik a sötétedéskori rossz látás, a teljes megvakulás egy - két éves korra bekövetkezik.
A közepes formánál az elsõ tünetek egy - két éves korban jelentkeznek, a teljes megvakulás három - öt éves korra bekövetkezik.

A kései formánál a rossz éjszakai látás három - öt éves korban jelentkezik, a teljes vakság hat- kilenc éves korra következik be.

Csípő ízületi dysplasia -HD

Pillanatnyilag a legtöbbet vitatott "betegség" , melynél egyre gyakrabban lehet olvasni a szakirodalomban, hogy nem öröklési forma, hanem a tartási körülmények is kiválthatják. 

A kicsik születésük után már egy úgynevezett vetbed állatorvosi fekhelyet kapnak, amely már a mászás folyamán segíti a kicsiket a megfelelő mozgásban, illetve a későbbiekben kerülni kell a csúszós felületeket, a gödrökben való szaladgálást, a fel -és leugrálásokat magas helyeken