A kezdetek

Ebben a bejegyzésben szándékosan nincs célzás senkire és kennelekre sem, sőt képeket sem szeretnék ide betenni!

2014 nyarán vettünk egy nagyon szép, különleges színű angol cocker fiút és annyira boldogok voltunk, ráadásul még jó nevű helyről is érkezett hozzánk. Majd pár hét múlva kiderült, hogy sajnos ezt a színt már nem lehet tenyészteni, de még kiállítani sem. Eléggé el voltunk keseredve, mert annyira szerettünk volna olyan kutyát, aki szép és tényleg a ringbe való.

Pár hónap elteltével tudtam meg a jó hírt, hogy eladnának nekünk egy nagyon jó nevű kennelből való fekete szukát. Elmentünk megnézni, de valójában egyikünket sem fogta meg igazán, engem csak a neve motivált, a Férj pedig hallani sem akart fekete színű kutyáról. Majd kb 1 hét múlva hazahoztuk, ez október közepén történt, és minden nap nézegettem, de még nem tudtam mit kezdeni vele. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a kutyáknak lesz egy jó nagy területe, "luxus" alvóhellyel és milyen jó lesz nekik ott kint. Aztán februárban történt egy nagy verekedés, így a szuka felkerült a lakásba és onnantól kezdve egyre jobban tetszett. Március elején lett először megkozmetikázva és a képeket továbbküldve azt a kérdést kaptuk, hogy miért nem nevezzük be kiállításra, mert simán mehetne. Pár hét múlva ki is ment Bulgáriába, hogy azért ne kockáztassunk túl nagyot és onnan már championnal tért haza. Itthon, amikor átvettük akkor azért megkaptuk, hogy le kéne fogyasztani. Meg is tettük és végül május első napjaiban, a tök ismeretlen kutyát azonnal beneveztük az egyik legnagyobb hazai kiállításra, ahol már aratott.

Egy külföldi kiállítás után másnap elmentünk a legújabb "szerzeményünkért" ,akire annyira kellett akkor még vigyáznunk, mint a hímes tojásra, aki akkor hetekig a fürdőszobában lakott még, hermetikusan elzárva szinte és állandóan könyörögtünk neki, hogy egyen. Ez utóbbi elég sokáig így ment, majd egyszer tápot váltottam és onnantól kezdve elkezdett enni. Ő az első pillanattól a család bohóca és kicsinek egy igazi szabadulóművész volt.

Nyáron érkezett hozzánk a harmadik új családtag. Nagyon körülményes volt az az út és iszonyatosan meleg is volt aznap, de az a mesevilág, ahova csöppentünk, mindent kárpótolt. A képek alapján is láttam, hogy az alom legkisebbik tagját fogjuk elhozni, de nem érdekelt, mert az asztalra feltéve úgy állt, ahogy a nagykönyvben meg volt írva. Nagyon boldog voltam, amikor végre a kezemben volt és a papírokat aláírva már gördültünk ki az udvarból.

Egy ősz kiállításon, amikor éppen két kutyával szenvedtünk, mert aznap a fejükbe vették, hogy őket márpedig ne akarja senki a ringben megfuttatni, ráadásul még több körben is, akkor kaptuk a jó hírt, hogy bizony előző nap megszületett az új kutyánk. Már 1 éve mondogattuk, ha annak a kettőnek lesz kölyke, akkor tutira szeretnénk egyet. Talán két hetesen találkoztunk vele először, de csak később, már az ünnepek után tudtuk elhozni technikai okokból.

Szóval innen indultunk. 4 "vett" szukával. Nem szeretem ezt a szót, de tényleg vettük őket, akiknek nagyon jó törzskönyveik vannak, szépek, tenyészszemlézett kutyák azóta és nem a kertben, vagy a kennelben élnek, hanem velünk együtt a lakásban, hisz a család részei.