Ez a bejegyzésem nagyon is magánjellegű lesz és talán több, nagy és régi tenyésztő elítélne miatta, de talán így jobban meg lehet ismerni minket, a kutyáinkat.
Már 1 hetesek voltak a picik az ötödik alomból, így azt hiszem ki kell írjam magamból.
Jaanával (Multi Ch Incredible Image Of Black Mirage) kezdődött minden. Miatta voltunk már emberileg, erkölcsileg fent és lent egyaránt, viszont ha ránézek, nem érdekel semmi és senki, csak Ő. Neki köszönhetünk eddig mindent! Általa "vonultunk be" a köztudatba, a kiállítók, tenyésztők között és néhány embernek lettünk ellenségei (egyoldalú támadás, amikor lehetőséget sem kapsz arra, hogy megvédd magad!), de ezt most hagyjuk. Jaana minden szempontból a család közepe lett hamar, a Férj fekete szerelme (amúgy soha nem akart fekete színű kutyát). Elérkezett az a pillanat, amikor ki kellett találnunk, hisz már nem volt annyira fiatal, hogy kivel fedezzünk. Volt több választott külföldi kan, de sajnos már az első tenyésztő visszautasított, mondván nem fiatal kutyáról van szó (ekkor volt 5 éves). Ekkor úgy döntöttünk, hogy akkor megyünk a magunk feje után és kockáztatunk egy nagyot. Bevallom, az egész vemhességet végigizgultam, fogalmam sem volt mi vár majd rám, szülést meg főleg nem is láttam életemben. Szinte az utolsó pillanatban elkészült a szülőszoba (igen, én nem elletőnek hívom!), de persze Jaana nem akart oda kiköltözni, mert a hálószobánk szimpatikusabb volt neki. A 62. napon késő délután jeleztem, hogy szerintem valami történni fog, de nem nagyon hittek nekem, azért a végén a segítség csak beadta a derekát és eljött. Jött a kapkodás, mert nekem lett igazam és kb 2 órával később megérkezett az első baba. Bevallom, az az éjszaka csak azért olyan emlékezetes, mert annyira izgultam és féltettem Jaanát, hogy a szó legszorosabb értelmében hasmenésem volt. Másnap már magamra maradtam a kölykökkel és feltűnt, hogy az egyiket már másodszorra viszi ki és próbálja meg eldugni. Nagyon picike volt és nem evett. Vettem tápszert, de azt sem ette és semmit sem fejlődött. Többen is mondták, hogy mondjak le róla, mert életképtelen, de erre nem voltam képes. Szegény másfél hetes volt, mire egy hozzáértő közölte, hogy jaj, hát éhes ez a gyerek, csak nem tud vákuumot csinálni. Ez így visszagondolva is iszonyat ciki! Na mindegy, etettem tovább 3 óránként, éjszaka is és közben vívtam Jaanával folyamatosan, mert nem akart szoptatni. Volt egy nagy kedvencem az alomból, aki folyamatosan aludt, de amikor a többiek már cicire csatlakoztak, akkor Ő jött és mindenkit lelökött. Ő lett Dömper. Kan volt, de szerelem első látásra részemről és ahogy nőttek, csak egyre inkább az lett, igazából hirdetni sem akartam Őt. Szerencsére ahogy elkezdtek tápot enni mindenki fejlődött szépen, a picike is, sőt! Hamar ő lett a legpufibb gyerek.
Majd jött 9 hónappal később jött Suzan (Mistic Way-P Suzan) szülése, de sajnos idő előtt 5 nappal. Tudtam, hogy akkor nincs segítség, csak telefonon és az első baba már meg is érkezett, ráadásul egy boxba (aminek előzőleg szétszedtem az oldalát, hogy a tetejét csak le kelljen kapnom, ha valami történne). Ekkor a fiúnk úgy döntött, hogy akkor nem megy iskolába, hanem segít nekem. Annyira ideges lettem, hogy azt sem tudtam mit csináljak és így telefonon kaptam segítséget. A mai napig nem tudom hogyan csináltam végig, de Máté nélkül nem ment volna. Ráadásul aznap este elutazott az egyik fekete kölyök is, akit megsirattam, mert annyira aranyos volt. Itt az aranyak között megint csak egy pasit szúrtam ki magamnak.
Jaana ismét be lett fedeztetve és megígértem Neki, hogy ez lesz az utolsó, soha többet nem kell végigcsinálnia. Eljött a szülés napja, vagyis előző este. Tudtam, hogy mi lesz és éjjel 2h - ig bírtam is, majd kiültem Vele a szülőszobára, ahol néha a hátam mögé betette a fejét és pár perceket képes volt aludni. Majd telt az idő, láttam, hogy nyom, de csak a burok kicsit kilógva figyelt, nem történt semmi és sokáig semmi. Persze ez vasárnap reggel, csak ügyelet (oda nagyon nem szívesen mentem volna), már összepakoltam mindent és mentem öltözni, amikor észrevettem, hogy a bejárati ajtóban nyom egy nagyot és ahogy odarohantam megláttam az első babát. Hatalmas nagy kő esett le a szívemről, így segítettem Neki és beültem a megszokott helyünkre, de Ő Jaana, nem akar úgy szülni, ahogy kellene. Nem is tette, mert végig sétálgatott. Igazándiból akkor és ott fogtam fel először, hogy milyen is az, amikor az ember kezei között születik megy egy kölyök. Amikor szinte én érintem meg először. Leírhatatlan érzés! Jaana nem volt túl rendes anya, így minden etetésnél ott kellet lennem, de tényleg (így lassan 9 hónappal később is úgy gondolom) soha többet nem tenném ki Őt ennek. Sokkal fontosabb ennél az Ő lelke!
Ősszel nagyon sok munkám összejött, de igyekeztem mindent úgy tervezni, hogy Aretha (Felamo Aretha) szülésére minden készen legyen. 4 nappal előtte sikerült kifertőtlenítenem a helyet, a szülőszobát, és mindent a helyére tennem, az infrát is felkapcsoltam. Aretha kiment, megszagolt mindent és befeküdt a helyére és ott feküdt 3 napig és láttam mennyire nyugodt. Éreztem, hogy közeledik a szülés és aznap szerettem volna még aludni délután, de sajnos nem sikerült. Este 19.30 kor egy apró sírás volt, ezzel jelezte, hogy elkezdődött. Persze mentem ki hozzá, de egész éjjel csak arra volt szüksége, hogy ott üljek mellette, mert segítséget nem kért, egyedül csinálta végig. Hihetetlen volt látni, hogy minden úgy történik, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A babák szépen fejlődtek és soha nem kellett segítenem, mert ellátta őket végig. A mai napig úgy gondolom, látom (most voltak 3 hónaposak), hogy teljesen kiegyensúlyozott kölykök lettek az első perctől fogva.
Pam (Pamella Skar-line Colour Range) szülésétől nagyon féltem. Ő nem igazán szerette az előző babákat sem. Az egész vemhességet úgy élte meg, hogy Ő csak meghízott. Már tudtam, hogy este / éjjel történni fog valami, ezért nagyon korán lefeküdtem és kb 3 órás alvás után (23 h körül) fel lettem ébresztve. Elkezdődött. Sajnos ahogy telt az idő egyre jobban hasonlított Jaana második szüléséhez. Majd több órával később, nagy sikítás után, amivel persze felkeltette a többi kutyát is, megérkezett az első baba. Nagyon sokáig tartott minden és hatalmas kölykök jöttek. Hihetetlenül fáradt volt, én még ilyet kutyánál eddig nem láttam. Végül, teljes meglepetésünkre örült a babáknak és szerencsére jó anya.
Miért is írtam le mindezt? Hogy tartozik ez a nagyvilág elé? Azt gondolom, ezek a sorok tükrözik igazán a kutyáink lelkét, a kölcsönös kötődésünket. Nem egy rideg közegbe születnek ezek a babák, hanem lelki támaszt nyújtva az anya kutyáknak, egy igazi családba.
Többen is megkérdőjelezték, hogy miért nem döntünk, miért van egyszínű és tarka angol cocker spánielünk is. A válasz nagyon egyszerű! Tetszenek!
Arra törekszem, hogy a megszületendő kutyák egyre jobb minőségűek legyenek.Igen, eddig minden alomból tartottunk meg kutyát, vagy kutyákat, mert Velük lehet a minőséget tovább emelni. Nem mi leszünk azonban azok a tenyésztők sem, akik 1 - 2 év alatt összeraknak egy X5 - ös árát.
A legtöbb gazdival folyamatos kapcsolatban vagyok, kapom a képeket, videókat és mindenféle információt a kutyákról, így láthatom azt is, hogy min kell még javítani, mire kell ráerősíteni. A legjobb viszont az, amikor meglátogatnak minket. Az hihetetlen érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése